Ugyan nem volt már friss és ropogós, de még mindenképpen újdonság volt az alig egy évvel korábban átadott, egykoron kalocsai érsek Tomori Pálról elnevezett híd a Dunán. A híd megépülésében nem titkoltan nagy szerepet játszott az épülő paksi bővítés, 2025 nyarán azonban nem gazdaságélénkítő és infrastrukturális szempontból (hogy ilyen stílszerű legyek), hanem pusztán önmagunk szórakoztatása miatt indultunk neki a Dunán átkelésnek.

A nap Szekszárdon indult, ahol délelőtt még egy hiányzó EC, egy tizedszerre megfotózott Econell mellett a veszprémiek 1731-re delegált AOAV-943 rendszámú Nextje volt a téma legelső közforgalmú járatán. Innen kora délután először Paksra vezetett az út, ott találkoztam ugyanis Attila barátommal, aki a helyi viszonyokat kiválóan ismeri, Kalocsán azonban ő sem fotózott még, így egyesítve erőinket indultunk a KLF-031 fedélzetén át a Dunán. Az atomerőműhöz való betérés után, a hídra vezető hosszú egyenesen jutott eszembe, hogy én bizony jártam már itt, a második "közforgalmú" napján a hídnak ugyanis a poén kedvéért egy oda-visszát gurultam rajta. Kalocsán már várt minket a Volános rendszámok és állományi adatok két lábon járó lexikonja, LSU barátunk is, innentől hárman nyomkodtuk a fényképezőgépet, a helybéli sofőrök legnagyobb meglepetésére. Az interneten fellelhető képek alapján utoljára 2021-ben a fotobusról ismert 01-06 "kolléga" fotózott itt nagyobb volumenben, így jelenlétünk valóban meglepően hathatott. 

Meglehetősen rosszul tudtam, ugyanis korábban azt gondoltam, hogy Kalocsa is Bácsos terület volt, LSU azonban felvilágosított, ez bizony már kőkemény Kunság terület volt, így stílszerűen egy, az egykori Volán-társaság festését magán viselő EC12 Credoval indítunk, amely a mögötte álló ex-Gemenceshez hasonlóan szintén LKN, mégpedig a 915:

És amivel érkeztünk, facelift előtti, ICOM helyett Kunság csíkos KLF-031 a zöld EMKE kijelző hathatós közreműködésével:

Faceliftes, de teljesen kifehérített az LKN-916, így a teljes arculatvesztés folyamatát végigkövethetjük:

Nem kellett a fehérítéssel sokat foglalkozni a KLF-439 esetében, az ugyanis eredetileg is a Bács Volán rendkívül ötletes, telifehér fényezésében dolgozott:

A Credo-felvonulást a szintén ex-Bácsos, a térségben utolsóként megmaradt, MJT-végszerelt FJU-809 rendszámú E98-al szüneteltetjük, amely Kecskemétről Szekszárdra igyekezett:

Nagyjából fél évvel később bekövetkező leállítása előtt ez volt az utolsó alkalom, hogy fotózni tudtam a távolságiból mindenhova beugróssá lefokozott egykori flottavezért.

Meglehetősen kikerekedett a szemem, amikor az utas.hu felületén a NOC-294 jelent meg, az ugyanis az egykoron egri székhelyű Agria Volánnál kezdett, és annak "inverz" Kunságos festése miatt kiváló téma lehetett volna. Eredeti festésétől megfosztva már csak a 294-es azonosító matrica emlékeztet eredeti üzemeltetőjére:

Az 51-es főúton a Dél-Alföldet Budapesttel összekötő járatokon is minden létező típus előfordulhat, a következő három kép erről tesz tanúbizonyságot. Az ÉMKK-tól Bajára áthelyezett PNG-049 rendszámú Tourliner a szolgáltatás minőségbeli csúcsa;

A budapesti telephelyes, egykoron Flixbusz PFB-765 is hasonló komfortot nyújt:

Az RTR-867, hááát, az nem. Az csak egy Inovell. A sok megálló és gyakori utascsere miatt azonban sofőroldalról lehet ideálisabb a feladatra:

Az AAJB-577 szerencsére egy helyközi járatról érkezett, de néhanapján a Tisztelt Utas hasonló Econellel kénytelen utazni Budapestről Bajára:

Egy jó háromszázas Setrára mindig érdemes tárhelyet szánni a memóriakártyán, az LNK-244 sem kivétel ez alól. A kis-Volánbusz által használtan vásárolt kocsik a bácskiskuni helyközi közlekedés megkerülhetetlen szereplői:

Ha már Kalocsáig eljöttünk, még néhány ex-Kunság EC-re kerítünk időt, mielőtt Paksra indulnánk. Flipdot-váltás közben áramtalanított LKN-913 is a kifehérített egyhangúság mintapéldánya:

Az LKN-912 még eggyel több csíkkal rendelkezik:

Az LLM-091 pedig 10 évvel később is még Kunságosnak érzi magát:

Ezek után már tényleg Paksra indultunk, de nem volt egyszerű a helyzet. A menetrendi indulás idejében még az LNK Setra ketyegett a kocsiálláson, az azonban nem Paksra indult. Már kezdtünk aggódni, Paksra ugyanis több közvetlen járat nem ment aznap, csak Baja-Szekszárd-Paks útirányon lehetett volna belátható időn belül eljutni, aztán csak befutott egy Econell kiírás és minden nélkül, majd LSU barátunktól való gyors elbúcsúzás után Atival ketten, egyedüli utasokként indultunk vissza a Duna jobb partjára. 

A paksi szegmenst a még Kalocsa előtt fotózott, akkor még egyedüli új logós ex-Gemences hosszú Intouroval, a RUC-285-tel kezdjük a kontínuitás érdekében:

Előtte is tudtam, de csak a képek rendszerezésekor vált nyilvánvalóvá, hogy meglehetősen szarul állok a Gemences Intourokból, szerencsére néhány hiányzót sikerült Pakson kipipálni. Ilyen volt, az egyébként Szekszárdra induló LKZ-850 is:

Vagy a tízzel magasabb rendszámú, a meglehetősen komolytalan nevű Hard felől érkező LKZ-860 is:

Természetesen Pakson nem lehet kihagyni a helyi szervezésű, 100%-ban elektromos Solarisokkal közlekedő helyijáratot sem. A 10 darabos flottát majdnem sikerült teljesen végig is fotózni. A negyedik generációs, normál hosszúságú SHA-057 már nem emlékszem, hogy hova indult, a kijelzője sem nagy segítség benne:

Az egyel régebbi dizájnú SHA-052 midi célállomását is homály fedi:

Atomerőműves szerződéses random fehér Inovell is került fotózásra, az RHA-875 mondjuk pont tudom, hogy Szekszárdra ment:

Újabb hiányzó Intouro, a LIF-767 Dunaföldvár felől érkezett, és fordája végeztével a telepre ment:

Pakson az elektromos buszok mellett kihagyhatatlan téma a közelben álló két, látszólag elhagyatott Ikarus. Az odafelé vezető úton az SHA-058 jött szembe:

Az egykoron CJF-066 rendszámmal a Gemenc Volánnál dolgozó Ikarus 266 egy évtizede várja sorsa jobbra fordulását. Díszeitől megfosztva áll közterületen, így a fotózása elvileg semmilyen akadályba nem lett volna szabad ütközzön. Még épp csak az előtte magasodó gazt tapostam le, hogy ne lógjon annyira bele a képbe máris megjelent egy kisteherautó egy cseppet sem barátságos fazonnal, hogy mi ugyan mit csinálunk. Nem is tágított, amíg le nem fotóztuk, így az eredetileg eltervezettnél rövidebbre sikerült a pocsolyában visszatükröződéssel művészkedés:

A nem sokkal odébb álló, eredetileg is maszek BPG-689 Ikarus 256 fotózásába azonban már nem zavartak bele:

Az RWE-895 fotózásához már erősen felhős, vihar előtti ég dukált. Miután Attila barátomtól elköszöntem, neki is állt szakadni az eső, amely Szekszárdig kísért:

Szekszárdon még az éppen ott álló, Kőrös-barnából frissen besárgult KBJ-809 került lefotózásra az utolsó fényekben:

JOM-413

Keszthely - szeszhely - best hely: Továbbra is így szól a MATE helyi kampuszának örökérvényű mondása, és buszos fronton a "best hely" rész 2025-ben az előző éveket is felülmúlta. A nyárnak még csak úgy álltam neki, hogy jó lenne a Nagykanizsára száműzött helyis Conectot váltó új e-Ikarust fotózni, aztán a nyár végén, mindösszesen két látogatás után egy olyan felhozatal képeit rendszereztem, amelynél jobbat szinte kívánni sem tudtam volna. A képek egy része a már megjelent tavaly nyári MÁVBuszos bejegyzésben megmutatásra került, azonban bőven akad még téma, amire érdemes webtárhelyet szánni. 

Legelőször a nyáron Keszthelyen nem fotózni voltam, de hát nyilván nyitott szemmel jár az ember, főleg, hogy a vasútállomásnál parkoltam. Az agyamban eltárolt információkat multimédia formájában megörökíteni egy pár nappal később, már egyedül, az ellenkező nem képviselőjétől érkező nyomás nélkül tértem vissza, így először ezek a képek következnek.

Évekig mumus volt a KKA-699, nem sikerült róla olyan képet készíteni amit büszkén tudnék mutogatni, 2025-ben azonban először Budapesten majd Keszthelyen is sikerült végre az elvárásaimnak megfelelően is fotózni. Kijött a telepről, ment egy kört, visszament, ott is maradt:

Sokszor írom, hogy "nagy öröm volt" valamit fotózni, de itt annyira megörültem, hogy a taxidroszton álló, egyébként haláli dumájú taxis még meg is kérdezte, hogy ugyan min mosolygok ennyire. Hát a KKA-n!

Pár perccel később az országban (ebből a beszerzésből) elsőnek forgalomba állt, még új szagú Ikarus 120.EL is meglett, amely az AIJJ-651 rendszámmal rója a keszthelyi utakat:

Meglehetősen hamar meglett, amiért jöttem, de hát hülye lenne az ember 10 perc után hazamenni, így folytattam a csengetést a helyben is meglehetősen nagy számban helyköziben dolgozó Nextekkel.

Az AOAV-938 még csak néhány napja dolgozott, Nagyatád felől Hévízre szállította a Tisztelt Utast:

Az előd modell Econellből szinte az összes el lett paterolva, így megtörtént az elképzelhetetlen, majdnem megörültem egy SSM-nek is. SSM-405 amely nem sokkal később Vasba lett áthelyezve:

Mármint nem úgy Vasba, mint ahogy azt sokan szeretnék, hanem Sárvárra.

A NAK-534 rendszámú, 1999-es gyártású S312HD, ráadásul feketében is egy meglepő jelenség volt, főleg itt, a sok vadonatúj busz között:

Napi ICOM-Intouro adagunkat a NAU-230 szállította Tapolcára. Sokáig őszintén azt hittem, hogy ezek valahogy a Kunság Volánhoz kötődtek, azért kék csíkosak. Hát nem.

Fehér, első szériás Econell sem sok maradt a Balaton körül a Nextek érkezésével. A MYR-666 mondjuk pont túlélte a nyarat hévízi telephellyel:

A Győr - Nagykanizsa Intouro III indokolatlanul nagy kijelzővel a TDE-323 volt:

Az AOAV-861 is az a közel 60 Econell Next közé tartozik, amit az első napjaikban fotóztam:

A kifehérdett LOY-020, ex-Zalás Setráról is nagy adósságom volt egy normális képet csináni, szerencsére 2025-ben ez is sikerült:

Szekszárdi gyerekként nekem az NBF az az ős-Inovell, így aztán amikor Econell érkezik mint NBF-125 az némi tudathasadást okoz a szoftveremben:

Büszkén állíthatom, hogy az egyszem Volános Optinell 12-ről is az interneten fellelhető fotók tanulsága szerint akkortájt csak én készítettem prezentálható képet. Az oldalán lévő matrica-kavalkád a Kisalföldes múltra és a prototípusságára utal. MIY-616, egy sikertelen típus első példánya:

Újabb Next, újabb AOAV a táblázatomban. AOAV-929 Nem szállít utasokat :( irányába:

Az életét a Kapos Volán üzemeltetésben a kaposvári focicsapat buszaként kezdte az FKN-556 amely sokáig tetőtől-talpig Pannonos díszben közlekedett, ebből mostanra már csak a két tapsifüle maradt:

A legelsőnek bemutatott Next ellenjárataként Hévízről Nagyatádra közlekedő AOAV-939 is egy újabb rendszám, amelyet az elkövetkező 10 évben nem fogok keresni:

Nagyon-nagyon megfogyatkozott az egykori Zala Volán S313ÜL flottája, a KYM-134 az utolsó három egyike volt. Szerencsére mindháromról van prezentálható képem:

Csehországból használtan vette a végnapjait élő Zala Volán 2014-ben az MRA-459 rendszámú kettestourismot. Túlélte az áthelyezésket, eredeti Zalás gúnyájában kanyargott az északi parton:

2024-ben csak egy ellenfényes rettenetet sikerült készíteni róla, 2025-ben azonban ha nem is nyertes felhőlottóval, de normálisan lett meg a Kaposos PGK-296:

A második fotózos látogatás sem fotózásnak indult, de nálam volt a fényképezőgép, így azért ezt-azt lefotóztam. Inovell még úgysem volt a posztban, így ezt pótolandó most itt az AADS-285:

Az egykoron Kisalföldes RDB-518 LH12 három, ugyan arra a viszonylatra szóló táblával jelezte útirányát:

Mindösszesen egyszer, még 2023-ban láttam, és fotóztam le telefonnal az LTY-685 rendszámú, helyközi Zalás festésű S315GT-HD-t. Szürke, távolsági dizájnos testvérét, a LOY-452 rendszámú kocsit a Népligetben év közben fotóztam, és meggyőződéssel hittem, hogy az LTY már le lett állítva. Nem is számoltam vele, hogy beeshet, így telefonnal a fülemen próbáltam meg valahogy lefotózni. Szerintem nem lett rossz, újabb kocsi, amit könnyen lehet, hogy utoljára láttam. Feltételezésem 2026. februári selejtezésével igazolódott be. Üdv a Vezérnek!

JOM-413

Kortársaim körében hosszú-hosszú évek és nyarak óta bevett gyakorlat a Plázson történő lealjasodás és utána arconpörgés, ők ezért járnak nyaranta Siófokra. Az én komfortzónámból ez a fajta szórakozás messze kimaradt, így inkább a tömegközlekedési vonatkozás (ez úgy hangzik, mintha én lennék az örökös "fura gyerek", de szerencsére nem), meg néha napján a strand miatt járok Siófokra. Az elmúlt nyáron kétszer mentem a rossz idő okozta strand-holtidőben Siófokra fotózni, mindkétszer egy-egy érdekesebb menetrendi indulás köré fűzve a látogatás. Természetesen nem csak két képért utaztam oda-vissza, összesen 200 körüli kép készült, ezekből a legérdekesebb 28-at válogattam ki, és mutatok meg az elkövetkező sorokban.

Mindig nehéz kiválasztani, mi legyen az első kép, lévén az fog a poszt indexképeként megjelenni, a mostani fotóanyagból is van legalább 10 erős jelentkező, a választásom azonban mégis a nyár egyik legjobb fogására, a holtából visszatért, korábban HKP-216 rendszámmal közlekedő, ős-Volános háromtengelyes Travegora esett, amely a '25-ös nyár legnagyobb visszatérője és távolsági újdonsága volt:

A pécsiektől a két, mindenhova is járó LH12, név szerint az MNY-828 és a korábban 829, mostanság már PNR-306 is tiszteletét tette Siófokon, mindkétszer Balatonfüred és Pécs között pendlizve:

Ugyanezen járaton másfél generációval frissebb kocsi is előfordult, az SWW-297 egy viszonylag magas számú, régi rendszámos Inovell:

Az akkor még friss és ropogós Econell Next beszerzésből olyan sok kocsi került Siófokra, részint "rendes" Volános járatokra, részint MÁVBuszként, hogy szinte minden korábbi Econell elkerült onnan, mindösszesen néhány "hagyományos" Econellel találkoztam. Ilyenek a PPH-585 és a déli parton igáslóként dolgozó SSM-488 voltak:

Az új hódítókból azonban közel hússzal találkoztam, kezdésnek egy pont nem siófoki, hanem enyingi kocsi. Enyingen a Reformokat az új Econellek váltották, így a siófoki járatokon is a győri gyár termékei voltak megtalálhatóak:

Az egyik különc a sok egyforma között az AOAV-904 volt, amely a MÁVBusz táblájával vitt némi színt az egységességbe, a másik az AOAV-936 volt, amelyről előröl lemaradt a matrica, cserébe dísztárcsás volt:

A helyijáratról a kiselejtezett, agyonhajtott, de egyedi színterves EN12 Credok helyébe a budapesti agglóból száműzött kék MAN-ok kerültek, amik ha nem is lettek hullámcsíkosak, de kaptak némi dekort. Az egykoron Budakeszire járó MRZ-381 is ilyen:

Szintén Budakeszi volt a törzshelye az MRZ-375-nek is:

Be kell vallanom, nem voltam teljesen őszinte, nem kapott mindegyik kocsi dekort, a korábban törökbálinti MRP-061 simán kéken nyomult:

Visszakanyarodva a helyben előforduló érdekesebb témákhoz, az egykori Kapos Volán színvilágába burkolózva közlekedett a KYX-433 EC12:

Hogy miért maradt le az alsó sötétzöld csík az MNY Credokról az számomra rejtély, mindenesetre így legalább a Mátra Volán is megidézésre került az MNY-551 által:

Az egyik utolsó megmaradt somogyi NABI az AEIK-939 volt, amely stabilan állomási tartalékként várta a csodát:

A NABI-k megfogyatkozását viszonylag kis figyelem kísérte, de amíg korábban Szekszárdon, Pécsen, igazából a DDKK területén bárhol belefuthatott az ember egybe, addig 2025-ben már csak elvétve, falusi járatokon volt a típus néhány utolsó darabja megtalálható. 

A cseh ČSAD Benešovtól vásárolt Intouro II flottából származik az iregszemcsei kinnalvós PAZ-824, amely gazdás kocsi mivolta miatt nagy megbecsülésnek örvend. Hétvégente Iregszemcsén a templommal szemben található meg, itt azonban Siófokon futottunk össze:

Márk barátom telefonos segítsége kellett az MZM-656 rendszámú, nálam jóval idősebb S315HD azonosításához, azon ugyanis az évekkel ezelőtt megszűnt Sióbusz logója volt még:

Mögötte tűnik fel Flex szerződéses járatán dolgozó, itt éppen pihenő francia előéletű RME-186 kis-Tourismo:

A távolsági kocsikiadás megoldatlan problémája azóta is, hogy Kaposvár - Budapest járatokon Inovell közlekedik, mert annyira nincs más. "Pesti" OBU-s RTR-866 már az új logóval:

2025-ben különösen küszködtek a szegediek a 1506 járműkiadásával, ritka volt egy hétig ugyanaz a kocsi. A PRF-920 ex-litván 9700H UG sem volt sokáig itt fordás:

A második látogatáson került megörökítésre az első képen lévő Travego és a HRE-938 is, amely a két megmaradt ex-Kaposos E95 közül a hiányzó láncszem volt a galériámban, így különösen örültem annak, hogy pár napig járt Siófokra:

Természetesen Siófokra is pottyant le 8900-as Volvo, az SWR-576 somogymeggyesi kinnalvós volt:

"Minek megy az ember nyaralni, ha szekszárdi kocsit fotóz ott is" rovatunk következik, kezdésnek a default nyári WTF, mégpedig az a forda, amely reggel felmegy Szekszárdról Siófokra, onnan Lellére, ott áll majdnem egész nap, délután vissza, majd Paks felé haza. Na erre aztán indokolt az egyébként Tempo100-as LGA-644, egykori szekszárdi flottavezér:

PUU-251, leánykori nevén LKZ-856 szállította a Gemenc-hokibotot Siófokra via 5439:

Ellenirányba az öngyulladást még el-nem-követett ex-német Irisbus, az MZB-917 indult:

Eredetileg Fonyódon terveztem lefotózni, aztán Siófok lett belőle, de meglett! A Tatabánya - Fonyód fürdősjáraton viszonylag stabilan az egykori Vértes által vásárolt, korábban svájci LTJ-342 ős-Tourismo dolgozott:

Nagyatádra indult a Kaposos előéletű, távolságiból erősen lefokozott MNY-905 LH12 logóinak elvesztése közepette:

A szegediek másik nyári maratoni járata a fél országot bejáró 1512 Szeged - Siófok, amelyen a hévízihez hasonlóan a DAKK-éra alatt beszerzett Volvo dolgozott, a PRF-923:

Napokon međunarodni linija: Setra S515HD tvrtke Čazmatrans iz Bjelovara putovala je iz Budapešte za Zagreb:

Nemzetközi rovatunk végével a blogposzt is véget ért. Jó szokásomhoz híven mire ez a bejegyzés megjelenik, remélhetőleg már egy évvel később ismét Siófokon fotózok.

JOM-413

Évek óta egyre súlyosbodó adósságom volt, hogy hiába kötnek Győrbe komoly családi kötelékek és vagyok ez miatt ott évente többször több napot, mégsincs egy ott készült (értékelhető) buszos képem sem. 2025. nyarának elején egy ilyen, elsősorban családi látogatás egyik délutánjára sikerült a helyi viszonyokat kiválóan ismerő Simkó Bálint és SD barátomat is az oldalamra állítani, és közösen együttes erővel törlesztettük adósságomat. Győr volt az a hely, amely abszolút utolsóként fel tudott mutatni gyakorlatilag mindig néhány kint lévő "hagyományos" kétszázas Ikarust, így mindazon lelkes érdeklődők, akiknek adódott lehetősége rendszerint elzarándokoltak ide ezeket az ipartörténeti mementókat megörökíteni. Ennek okán valamennyi, akkor futó 200-asról már sok-sok képet láttam, így inkább önmagunk szórakoztatása mintsem értékteremtés volt a fotózás célja. Az égiek ugyan velünk voltak, de a felhőtlen ég és verőfényes napsütés 35 fokos forrósággal és vakító fényekkel jártak. A közel 350 elkészült képből a következőkben bemutatásra kerülők azok, amelyek szerintem felkelthetik a Tisztelt Olvasó érdeklődését. Ennek elv mentén menjünk vissza az időben 2025. július elsejére:

Kezdésnek az ami miatt jöttünk, JXW-453, Ikarus 260.20M amely a kép készültekor mindösszesen 23 éves volt, fiatalabb mint a C56-ok nagytöbbsége. Életét a Kisalföldes Ikarusokra jellemző IAA azonosítóval kezdte, második plakettjét már EU-sávval 2005-ben kapta. Volános selejtezése után értékesítették, magánkézben várja a feltámadást:

Sokszor el is hangzott a fotózás közben, de elképesztő, hogy ez a formaterv 30 évig gyártásban volt, mindennemű szignifikáns változtatás nélkül. A technológiai fejlődés a 200-as családot is ugyan elérte időközben, de az általános gépészeti megoldásai és elrendezése a gyártás pillanatában már messze elavult voltak.

Győrben hasonlóképp egyedi jelenség a helybéli Kravtex gyárban készült Credo buszok prototípusai, melyek közül szinte valamennyi az egykori Kisalföld Volán égisze alatt állt üzembe. Ami különösebben érdekelt volna, az az első Econell, amely ugyan dolgozott aznap, és a Baross hídról látni is véltük mégis elkerült minket, így arról sajnos nem készült kép. Ugyanakkor lett fotó az első, immáron 20 éves BN18 prototípusról amely KEX-595 rendszámmal dolgozott a helyijáratos szegmensben:

A 6 méterrel rövidebb BN12 széria prototípusa már nem közlekedik, így reprezentációs céllal az LKN-073 következik a Révai utcai helyi állomásról:

És ha már a Révainál járunk, essen pár szó a helyi szegmensről. Néhány évvel ezelőttéig az Ikarus 280-as buszok utolsó menedéke volt a győri helyijárat, főleg az miatt, mert a veszprémi szolgáltatóvátlás után sok busz itt lelt újabb menedékre, és hiába voltak papíron akár 30 évesek is, az ezredforduló idején valamennyi vázcserés felújításon esett át. Ebből a fotózás idejére már semmi sem maradt, a kecskeméti szolgáltatóváltás után jópár ex-DAKK kocsi került Győrbe, valamint az Ikarusok rossz üzemkészsége miatt látogatásunk idején már csak a LOC-728 volt forgalomban, csak az meg éppen motorhibával állt. Ősszel ugyan forgalomba állt Győrben az évekig Pápán tárolt JSB-293 C80, de ez már csak a végjáték volt. Napjainkban a meghatározó típusok a Mercedes hármasconectói, mint a következő képen szereplő RVY-651;

vagy az ex-kecskeméti, emiatt szürke RIR-378:

Ezek, és a Credo gyártmányok mellett a BYD K9UD típusa is reprezentálja magát, melyek a szegediekkel egyszerre kerültek beszerzésre. AAKZ-175 fordul a Baross hídra:

Győrben a Volános helyijárat mellett létezik egy másik, a várost legalább annyira behálózó helyijárat, amely az AUDI gyárba szállítja a dolgozókat. Az AUDI szerződéses járatai egy teljes posztot megérdemelnének, abszolút bakancslistás téma, addig is azonban következik a fénykép elkészülte előtt csupán néhány nappal forgalomba állt, vadonatúj AIKP-636 MAN NG330 az Infinitours flottájából:

A szerződéses járatok szóló buszos viszonylatain a ottjártunkkor szintén új beszerzésű, de korábban Csehországban közlekedő, azóta az AUDI járatokról is továbbállt MAN EL293 buszok dolgoztak. Az AIAN-804 a dunakeszi helyijáraton állt később forgalomba:

Nem kerülte el Győrt sem a VDL Citeak országos megjelenése, annyi különbséggel, hogy itt a Homm Kft. égisze alatt dolgozó, háromajtós kivitellel lehetett találkozni. Ex-finn kocsi a TFL-183:

Folytassuk az Ikarus-vadászatot a Baross híd alatt, ahol a HSW-657 gurult bele a vasúti felsővezetékek oszlopának árnyékába. Egykoron mórichidai kinnalvós volt a 2001-es gyártású 260.20M, mely az összes többi testvéréhez hasonlóan már nem aktív kocsi:

És ha már itt vagyunk, emlékezzünk meg az elmúlt és elkövetkezdenő évek általános intercity buszáról, a Credo Inovellről a PPH-634 formájában:

Illetve a kronológiailag azt megelőző, utolsó szériás előd-Inovell EC12 szériáról is, amelyet az MHK-087 szállít:

Mivel az előző képbe elegánsan beletolta a duplalámpás orrát, a GNX-310 sem maradhat ki, amely még az előző évezredben hagyta el a gyár kapuját. Volános selejtezése után ez is értékesítésre került, és egyszer talán nosztalgiakocsiként láthatjuk majd újra:

Kétésgtelenül a kisebbik sikertermék az EC-IC korszakból az IC12 volt, amely 1-1-0 ajtóelrendezésével inkább a távolsági forgalomra kvalifikálta magát, azonban egyik másik paratérerem sem tette arra igazán alkalmassá. Ennek ellenére a Kisalföld szép számmal vásárolt belőlük, az LHT-492 is ennek eredményeként került Győrbe:

Valóban távolsági forgalomra alkalmas típussal is előállt annak idején a Kravtex, amely ugyan jelentős megrendeléseket nem, de meglepődött tekintetekett kapott az évek folyamán. Az LH12 az utolsó szériás EC-k alapján, némi áttervezéssel készült, melyről jól tanuskodik a látszólag is nagyobb ládatér(ajtók) és a vezetőülés mögött megemelkedő tetővonal. MNY-664 2013-ból:

A távolsági kocsik életében most tart ott az LH12 széria, hogy távolsági fordás már nem igazán akad közöttük, de tartalékként még lehet velük hosszú járatokon is találkozni. Ezen túlmenően a helyközi szegmensből kiveszik a részüket, ahogy a Börcsre induló MNY is tette.

Végtelenül hidegen hagy a 2021-ben beszerzett MAN NG363 SRD-széria, így a 284 is csak egy újabb rendszám, amelyre már a kép készülte utáni ötödik másodpercben nem emlékeztem:

Ugyan azon típus 9 évvel idősebb, svájci előéletű példánya az AEDQ-027, amely szintén az Infinitours AUDI járatain dolgozott:

A csuklós helyis Ikarusok leállításakor két, még a kis-Volánbusz korszak alatt beszerzett faceliftes 7700A került Győrbe helyijáratra, de a rettentő üzemkészségük miatt ritkán lehetett csak találkozni velük. A KPK-293 helyközi járatában az érkező mentő elől húzódik le a következő képen:

A háromtengelyes nagykapacitás két korszakát illusztrálja a következő két kép. A Volvo 8900BLE a Volánbusz állományának megkerülhetetlen tagja lett, a bejegyzés írásáig újabb háromtengelyes beszerzés nem történt. Az SWR-559 Ásványráróra indult:

Kevés Ikarus van amely a bloggernél fiatalabb, a KIC-698 rendszámú hosszúderekú EAG E94 azonban egyike ezeknek, ennek ellenére a bejegyzés megjelenésekor már ez sincs forgalomban. Az ipari parkba indult a várost el nem hagyó helyközi járatával a flipdotkijelzős kocsi:

A GNX-312 fedélzetén érkezett fotós triónkat erősítendő a tömegközlekedési fényképezés koronázatlan királya, Fodor Kristóf barátunk is, akinek vezényletésével készült az előbb látott képek közül jópár. Padló alatti motor, 2-0-2 ajtó, tényleg egy letűnt kor terméke a típus. Selejtezése után ez is árverésre került:

Még szinte ki sem hűlt a következő két, utolsó szériás EN12 karosszériáján a heggesztési varrat, amikor már az első, MMT Econellek gördültek ki a gyárból. Az első EN12 2019-ben elégett, utolsó EN12 Siófok helyijáratáról ment nyugdíjba, a MID-571 és 572 azonban még stabil szereplői a helyközi közlekedésnek. A MID-572 már besárgult, az 571 még tartja magát:

Ugyan nem első szériás, de külcsínyben azonos velük az SSM-691 amely Szombathely felé közlekedett a 20-as vasútvonal elhúzódó vágányzárja miatt:

Az AABR-747 Irisbus Iliade francia előélettel, gyermekszállítás táblával szállított a Szombathelyre igyekvő Tisztelt Utast:

Mostanság már archív a pisilogós, bocsánat aranyhidas Inovell, ennek megfelelően a PPH-636 is megmutatásra kerül:

Az egykori DDKK-hoz hasonlóan a győriek is szereztek be a Bundeswehr flottájából Irisbus Crosswayeket. Az NKW-906 látogatásunk előtt nem sokkal, a kép készültének helyétől pár méterre égett ki. Szekszárdon is volt, amelyik leégett már, így az NKW-905-ről készült kép is könnyen archívvá válhat:

Hasonlóan nem igazi távolsági kocsi a cseh ICOM flottájából beszerzett Intouro II kocsik túlnyomó többsége, az eredeti "Kunságos" csíkját megőrző NAJ-425 azonban nem is vállalkozott távolsági járatra:

A HSW-673 2001-ből szállította a két körlámpás boldogságot ötven éves dizájnba burkolva némi kormolással a Baross hídra kanyarodván. Az akkor bevett (szerencsés) gyakorlatnak köszönhetően árverezték ezt is, és így reméljük megmenekült az elbontástól:

Egészen más minőségbeli szint az RLT-941 Neoplan Tourliner amely a 1507 székesfehérvári törzskocsijaként volt jelen. 22 nappal később az autóbusz a 81-es főúton egy tragikus kimenetelű baleset vétlen szereplője volt:

Legutolsó képünk a KCM-502 Ikarust ábrázolja megkopott piros csavarvédőjével. Leánykori neve HSW-656 volt, ezt a plakettjét 2006-ban kapta. Szintén nincs már közforgalomban:

Megfáradva, kimelegedve, de abszolút sikerélménnyel zártuk a fotózást. A nyár hátralévő részében itt ugyan nem, de máshol szerencsére sikerült még Ikarust fotózni. A győri Ikarus korszak a látogatás után egy évvel már a múlt homályába veszett, 2026. nyarára már csak 2 hadrafogható szóló 200-as Ikarus volt a megyében. 

JOM-413

Az előzőleg megénekelt tatabányai csengetés sikerén felbuzdulva egy héttel később pontosan ugyan úgy indultam neki az 1-es vasúti fővonalnak. Délelőtt sikeres vizsga, cserébe még annyira rettentő meleg sincs, gyors ebéd aztán indulás Kelenföldre. Az előző heti hibából kiindulva nem oroszlányi vagy győri személyvonattal hanem IC-vel indultam, hátha az nem hasal el. Szerencsére így is történt, lévén azonban, hogy az IC Tatán nem áll meg, Tatabányán átszálltam nem másra, mint az FKH-447 rendszámú, korábban már fotózott EAG-ra. Az út zökkenőmentesen telt, duruzsolt a klíma, ordított a motor, faltuk a kilométereket. Tata állomásról a busz tovább is indult, de az időközben lekérdezett fordája alapján számíthattam még rá. 

Aztán láss csodát, a busz nem indult tovább, jó húsz perccel később -mire magamhoz vettem némi kakaóscsigát- még mindig bent állt, így egy tökéletes naposajtós helyen elhelyezkedtem, majd kifelé cammogva le is tudtam fotózni:

Két hét alatt kétszer, most már gázolajfolt nélkül, ráadásul jófej sofőrrel, mi kell még?

Tata autóbusz-állomására helyijáratok nem térnek be, ennek ellenére tárolni, meg a forda végeztével begurult egy-egy, a helyi közlekedést abban az időben lebonyolító, azóta e-Ikarusra cserélt helyi színterves BN12. Nem tévesztendő össze az Alba Volán fehérvári színezésével, Tatán is ez volt a megjelenés, amit sajnos az új buszok nem kaptak meg. Színre fújt csavarvédő, naposajtó még egy ilyen szappantartót is izgalmassá tud tenni. Ex-szombathelyi LZS-154:

Két generációval frissebb alacsonypadlós Credo is be-be esik az állomásra, ilyen volt például az esztergomi helyijáratra beforgó AAJB-344 Credobus Econell 18 Next is. Nem sok csuklós Nextet fotóztam mindezidáig, jórészt azért, mert országosan nem lett túlzottan szétszórva a beszerzett állomány:

Szintén ismerős arc volt egy héttel korábbról a JIT-683, ekkor azonban ajtósból sikerült elkapni. Meglehetősen érdekes a komáromegomi járatrendszer, mindegyik "nagyobb" várost felfűzik egy-egy hosszú járatra. Ja és gyorsjárat!

Kis-cicásbusz is érkezett üresen, majd egy fél óra múlva üresen indult tovább. Nem teljesen értettem mi történik, bejelentkezve nem volt, de itt a PCT-107 a Volánbusz egykori udvari alvállalkozójaként dolgozó Color Tours néhai flottájából:

Előző bejegyzésünkben megismert nem túl barátságos kolléga is befutott, csak most nem a Pannonos kocsival, hanem az FLR-296 rendszámú, eredetileg is Vérteses IC-vel:

Nem nekem integetett, pedig még meg is örültem neki.

Az újabb keresztirányú járaton érkező, Vérteses gúnyájától szintén megfosztott JIT-681 ablakos üzemmódban indult járatára:

Egy héttel korábban még teli reklámmal fotóztam az AADS-262 rendszámú Inovellt:

És az abszolút fő attrakció a nap folyamán az előző képek szélén feltűnő, eredeti festéses de sajnos új rendszámos C56.42 volt, amely 2022 előtt HHG-118-ként futott:

Meg merem kockáztatni, hogy az egész nyár egyik kedvenc képét sikerült róla elkészíteni. Nagyon fincsi, nagyon retró.

Újabb esztergomi helyijáratba illeszkedő Econell 18 Next, az előzőnél kettővel kisebb AAJB-342:

Szintén szombathelyi előéletet tudhatott maga mögött az LZS-149 is, szintén helyi fényezésben:

Komárom-Esztergomba is lepottyant néhány ex-budapesti agglós MAN, az MRP-069 besárgult és gazdájától nagy megbecsülésnek örvend. Sofőrjével nagyon jól elbeszélgettünk, a tömegközlekedés iránti érdeklődés és fotózás mindkettőnk kedvelt időtöltése. Innen is Üdv a vezérnek!

Megfogyatkozott már a Vértes által használtan beszerzett háromszázas Setra flotta, melyek időközben a Volán flottájában (szinte) korelnökökké váltak 1999-es évjáratukkal. Utolsó képünkön az akkor még dolgozó ex. KNT-347, újabb nevén AIFO-615 indult járatába:

Hazafelé hasonló módon mentem, mint ahogy jöttem, tatabányáig busz, onnan IC. Szerencsére nem hagyott cserben a vasút.

JOM-413

A cím jól összefoglalja, hogyan is történt a most megénekelésre kerülő délután. Tavaszi vizsgaidőszak, 35 fok, tikkasztó hőség. Délelőtt szóbeli vizsgán voltam, amelyen meglepően jól szerepeltem, és hogyan máshogy lehetne ezt megünnepelni, mint úgy, hogy mindennemű utánanézés és tervezés nélkül felülök az S12-re és irány Oroszlány, hisz sose voltam még, és ott láttam néha az utas.hu-n Ikarust. Ebből odáig el is jutottam, hogy az S12 csurig lévő szóló Flirtjén ülök, aztán "bimm-bamm tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat, hogy..." és ennek megfelelően a motorvonat Tatabányán leborított mindenkit, aztán oldd meg. Pótlóbusz nincs szervezve, menjetek busszal, vagy ahogy akartok. Itt telt be nálam a pohár, ennyire nem szivathatom magam az első forró nyári napon, és egy elegáns "ottbasszameg" mellett inkább a Vértes Center alatt elhelyezkedő autóbusz-állomással szemben egy fa árnyékában letettem a hátizsákom, elővettem a fényképezőgépem, és vad csengetésbe kezdtem. 

Szinte minden bejegyzésben leírom, ahol hasonló téma felmerül, de 2025-ben előzetes tervezés nélkül Ikarust fotózni meglehetősen nagy öröm volt számomra, ha pedig a GWX-009-ről volt szó, az felért egy gyereknappal. Ezt megelőzően nem sokkal Szekszárdon is volt szerencsém fotózni, azelőtt viszont majdnem két évig nem láttam. A rossz üzemkészsége miatt (itt éppen 40 perc késésben volt) minden elkészült kép aranyat ért számomra. Azóta selejtezték, de ha minden hír igaz, magánkézben AOMI-108 rendszámmal megőrzésre került:

Kétségtelenül a leggyakoribb téma a helyi közlekedést lebonyolító T-Busz flottájába tartozó, eredetileg a pécsi Tüke számára szánt városi kivitelű Econellek voltak 12 méteres verzióban, a 13 méteresek már a T-Busz számára újonnan készültek. Sok szemmel látható különbség nincs, az átlag utasnak szerintem fel se tűnik, melyiken ül. Ez éppen egy 12 méteres példány (melynek tetején még látszik a pécsi zöld szín);

ez pedig egy 13 méteres:

Megtalálható még a T-Busz flottájában 15+1 csuklós, A40 Lion's City. 15 került eredetileg beszerzésre, majd az egyik tartós üzemképtelensége miatt pótolván került a céghez egy 2012-es évjáratú kocsi Norvégiából. Egy eredetileg is tatabányai, 2018-as évjáratú NG363:

Az említett, teljesen fehér orr-része miatt egyedi cserekocsi, amelyben egy kicsit gyengébb motor duruzsol:

Vissza a Volánhoz. Komárom-Esztergom Vármegyében egyedi jelenség a Color Tours által 2017-ben Hessenből importált, itthon ritkaságszámba menő A78 LE Ü EL293 típusjelű MAN-ok, melyből itt éppen a PCT-147 rendszámú indul:

Ugyanakkor természetesen itt is nagy számban jelen vannak a Kravtex különböző gyártmányai, így például ez a kiszolgált IC11 is, amely életkorát az új rendszám fedi jótékony homályba:

Telifehér, új logós Inovellből is akadt, kevés érdekessége abból fakad, hogy az SWW széria még nem sárga tagjai közé tartozik:

Ismét nagy az öröm, naposajtós E94, sárga rendszám, igazi ideális összeállítás:

Már csak a Vértes csík kéne rá, akkor lenne 10/10. Az igényes gázolajfolt és ordító motorja azonban kárpótolt.

Itt azonban csak a lángvágó tudott volna kárpótolni. Rettentő kocsik a Credo BN12 gyártmányai, ráadásul helyközi járaton. Leánykorában soproni volt, a klíma hiányát a sofőr előtti három ventilatátor igyekszik pótolni:

A helyi sulinet hathatós közreműködésével indul a sokszor megénekelt kisszériás sikertelenség két debreceni gyártású példánya, első az ITK Reform 501LE AAAT-967 című megjelenése:

Ez is meglepett, ugyanis fogalmam sem volt, hogy egyáltalán van itthon ilyen kocsi. A helyi közlekedés realtimeos appjában sem jelent meg, így aztán tényleg meglepett, hogy ez meg mi és miért? Midi-BYD a T-Busz szolgálatában:

Mégegy azóta selejtezett E94, Gyorsjárat tábla, kevésbé ideális beállítás, de még így is ritkaságszámba menő jelenség, háttérben az épülő cocializmus velünk maradt tájsebe:

Ugyan a következő két kocsi Credo-mivoltuk miatt nem lenne túl érdekes, megjelenésük mégis azzá teszi őket. Az első az MNY-929 rendszámú, Kisalföld-hullámos de új Volán logós ős-Inovell, nem is eredeti hazai pályán;

a másik pedig egy halálosan unalmas dolog lenne, ha Pécsen lenne. De onnan 200 km-re Pannon-csíkos helyközis EC12, ráadásul helybéliként nagy meglepetés volt. Még nagyobb meglepetés volt amikor 2026 tavaszán Volános viszonylatban szinte fiatalon, 19 évesen selejtezték a buszt:

Sofőrje annyira alpári stílusban mutogatott, ordítozott és dudált, hogy az egyik szolgálatával végzett sofőr kijött és bocsánatot kért helyette is. Sajnos volt még szerencsém ehhez az önélzetes kis latolhoz.

Nagyon megkedveltem az LHZ rendszámos, ex-Bundeswehr MAN-okat, így a fénysebességgel közelítő LHZ-025 is mosolyt csalt az arcomra:

Utolsó képünk pedig hab a tortán, C56.22 Comfort szállítja a kényelmet a blogger születése előtti időkből. Archív LVK-801 by Vértes Volán:

Összességében egy annyira eredményes fotózást tudhattam a hátam mögött, hogy egy héttel később Tatán folytattam a csengetést. Erről ITT lehet olvasni.

JOM-413

Jó szokásomhoz híven egy év lemaradásban, de igyekszem az előző évi, külön tematikákba nem sorolható képeket blogposzt formájában megmutatni, ellentétben azonban a 2023-as és 2024-es évekkel, 2025-ben -két kivétellel- valamennyi ilyen kép Balatonfenyvesen készült, így a címválasztásban is ennek hangsúlyozására törekedtem. 

Meglehetősen nehéz volt az első, és egyben borítóképet kiválasztani, ugyanis valamennyi megérdemelné ezt a pozíciót. Hosszas vacilálás után a 193-243 pályaszámú bér-Vectron vontatta Balaton IC-re esett a választás. A vonatösszeállítást inkább hagyjuk:

Nem először, de valószínűleg utoljára esik szó a Blogon a 2025-ös vasúti nyári menetrend okozta változásokról. Egy év távlatából még talán jól emlékszünk, de a későbbi olvasók kedvéért röviden összefoglalva:

- az átlós (fürdős)vonatok megmaradtak a megszokottak szerint, a Balaton IC (jóesetben) csak IC-kompatibilis kocsival közlekedett mozdonyos vonatként, a Tópart IC 2-3 egység Flirttel volt kiadva.

- a Helikon Interrégió csak Keszthelyig, az északi szakaszon közlekedett dupla Desiroval, a Fenyves Ex lefokozott Apee kocsival, fele-fele arányban Henschel és Csörgő vontatásban Tapolcáig közlekedett, a korábbinál több vonatpárral. Keszthely és Fonyód között új Econell Nexttel kiadva MÁVBusz járat volt egyfajta pótlásként.

Az idei évben ezek javarészt ugyanígy közlekednek, érdemi különbség csak az, hogy a Tópart gyorsvonatként közlekedik, de továbbra is Flirtekkel, a Balaton IC alapesetben bérelt Vectronokkal van kiadva. A MÁVBusz járatok bekerültek a hagyományos Volános járatok közé, míg a Fenyves Ex pedig elvileg csak Henschellel van kiadva, de a vonatösszeállítás nem változott. 

A Balaton IC-k egyhangú Traxx vontájába augusztus elejétől annyi változás következett be, hogy egy fordát bérelt villanymozdonnyal továbbítottak, így került a 243-as ELL-bérlemény Vectron is a vonat élére. Legelőször azonban nem ez a mozdony kezdett, hanem a MÁV-színtervvel nem ellátott, azóta visszaadott minimalista társa, a 193 231:

Ennek szolgálatképtelenné válása után állt be az előbb látott, színterves társa, majd a 182 572 Akiem-bérlemény, régi logós Taurus:

Lévén, hogy elsősorban nem vasutas Blogról van szó, váltsunk a buszos szegmensbe. A már megénekelt MÁVBusz-sztori ITT olvasható, azonban a nagyszámú, a Balaton-parton forgalomba állt Next a helyközi járatokból is alaposan kivette a részét. A két, Balatonfenyvesen legtöbbet fotózott kocsi az AOAV-888 és 955 voltak:

A távolsági szegmensbe emlékeim szerint komoly változás nem volt az előző évekhez képest, a komlóiak által kisírt zalakarosi közvetlen kapcsolat volt az egyik jó téma. Pécs szinte valamennyi Irizarja megfordult rajta. Az FJX-474 meglehetősen kellemesnek bizonyult az egyik, mindösszesen Fonyódligetig tartó utazásom során:

A Fonyód - Sopron és Pécs - Szombathely járatok 1 perc különbséggel haladtak át a falun 2025-ben is. A szombathelyin stabilan Neoplan volt, a sopronira azonban be-be esett az Inovell helyett normális kocsi is. Dísztárcsás SEF-386 richtungs Steinamanger:

A Fonyód - Sopron járat fordás Inovelljét (ami két éve még az azóta Tolna vármegyeivé avanzsált NZM-361 volt) volt, hogy dísztárcsás, de nem működő kijelzős, integetős sofőrös hármasintouro, az AAIL-170;

volt, hogy az egykoron Kisalföld Volános vezérgép, IKU-197 ős-Tourimso pótolt. A szépnek nehezen nevezhető O350-15RHD flotta abban az időben csappant meg végérvényesen, így minden meglőtt hiányzó nagy öröm volt. Balatonparton, naposajtósan meg egyenesen fantasztikus: 

Alapesetben a Balaton IC nem hozott túlzottan lázba, korábbi években már valamennyi matricás Traxxot fotóztam, azonban amikor a lekapcsolt Vonatinfót pótló ezer oldalt jól ismerő, a jövő spotter nemzedékét adó tanoncaim riasztottak, hogy fordított szedővel jön a 019-es Traxx arra én is kigurultam. Balázs az egész nyarat, és hétvégente gyakorlatilag az egész évet is videósan, profi kamerával végigdokumentálta, az ő anyagai ITT érhetőek el. Az álványon álló telefon által elkövetett videó, az ifjú padavan Erik csatornáján tűnhetett fel:

A Tópart Intercityk és a Déli-Parti Interrégiók vonatösszeállítását egy képpel szeretném illusztrálni, egy egyenkék tripla-Flirt szerelvény pont ennyire izgalmas:

Szerencésre valamennyi Henschelt/Vikinget/Svédet/bérelt dízelt sikerült fotóznom, ami megfordult a Fenyves Ex-en, azonban, hogy ne húzzuk a blogbejegyzés hosszát, rögtön kettőt ki is lövök egy képpel: 1504 és 1526 még véletlenül sem szinkronban:

Csörgős frontra nem is olyan könnyen váltunk. Augusztus 4-én Fonyódról tekertem Fenyvesre, amikor egy gyanúsan kígyó szerelvényt véltem felsejleni a távolban. A 1504 mögött hidegen vontatott Csörgőn túl a vonat végén még egy teljes Fenyvesnyi kocsi volt:

Az előzőleg Kaposvár és Fonyód között lerobbant szerelvény így került Tapolcára teleportálásra.

Ugyanakkor volt, hogy inkább elment egy Bz-Bzx is előre, annyit késett a Csörgős menet:

A 122-es Csörgő meg egyszerűen kigyulladt pár nappal később egy északi-parti Kék Hullám élén:

Minimalista retróval a 143-as Csörgő is beköszönt néha a vonat élére:

A 308-as Hörgőről meg szimplán tetszik ez a Fenyves Alsói kép:

A 191-es, amúgy fonyódi tartalék Szergej egy Balatonkeresztúron megfeneklett Henschel megmentésére indult:

A Tópart IC motorvonatosítása miatt a Zágrábot Budapesttel összekötő Agram IC külön vonatként, a belföldi szakaszon két lange-Schlieren kocsi többlettel, Szilivel közlekedett:

A nyár eleji hatalmas bukta miatt a cég vezetése letiltotta a Szilis és Gigantos IC-ket, így egy-egy mozdonyos Déli-Partin túl csak így járt Szili Fonyódon túlra.

Buszos frontra visszatérve a Tatabánya - Fonyód viszonylat is tartogatott érdekességeket néha, a Siófokon fotózott ex-Vérteses ős-Tourismo helyére egyszer Fehérvától a HZT-962 ugrott be. Nagy öröm volt Ikarust fotózni a Balatonnál:

A szegediek által adott maratoni hévízi járat fix kis-Tourismoja helyett volt, hogy az azóta átrendszámozott MCE-074 Lion's Coach állt be:

A balatonfenyvesi kisvasút nem egy különösen izgalmas téma, de minden évben illik egy-egy képet megejteni róla:

Nem jelent jót, ha mentőhelikoptert lát az ember, ezért szerencsére meglehetősen ritkán van módom EC135P2-t fotózni, így a nagyon, nagyon-nagyon alacsonyan repülő HA-HBL-ről készült naposajtós képet beteszem ide:

Végezetül még két vasutas kép a pünkösdi hétvégéről, a 193 715 Vectron vontatta tehervonatot az teszi különlegessé, hogy a nyár folyamán ennyire hosszú nappali konténervonatot nem láttam:

Nyáron pedig a korábban megénekeltek szerint a Helikon nem járt a 30-as vasútvonalon, így a 007-es Dezsőt is az előszezonban fotóztam még:

JOM-413

Az előző részt éjfékor Szeged belvárosában hagytuk abba, ezt másnap délelőtt az Anna-kútnál, a Tisza Lajos körúton kezdjük. Hogy miért itt? Magam sem tudom, talán azért, mert ennek a helynek a neve "csengett ismerősen", igaz, fogalmam sem volt, mire számítsak. Ez az elkészült képek közül sokon látszik, egy beállítás azonban megtetszett, így onnan hozom az első képeket. 

Kezdésnek mivel mással nyithatnánk, mint egy darázsjelmezes, facelift előtti csuklós C1 Citaro pótlóbusszal. Életét a németországi Wolfsburgban 2004-ben kezdte, az SZTK 2018-ban PXW-030 rendszámmal állította üzembe:

Nagy kedvenceim lettek Szegeden az út feletti portáltáblák, főleg azok, amelyek indokolatlanul messzi városokba, például Belgárdba mutatják az irányt. 

Pontosan ugyan abban a beállításban fotózni buszt, trolit és villamost sem sok helyen lehet, de itt pont sikerülhet, következik a rendkívül kalandos életutat bejárt 214-es pályaszámú Tatra KT4DMC. A német Gera városából Jablonec nad Nisou cseh városon keresztül került Szegedre 2014-ben, de forgalomba csak egy alapos átalakítás és felújítás után 2019-ben állt:

Végezetül a trolis szegmens, elmaradhatatlan, flipdot kijelzős T-601 Škoda 15Tr03/6 használ nem létező íveket:

Néhány méterrel hátrébb került megörökítésre a szintén pótlóbuszként dolgozó, müncheni előéletű faceliftes C1G. Eredetileg kék volt, ennek mementója a derékmagasságtól felfelé megmaradt eredeti színezés. TFG-491 2009-ből:

Ugyan (szerencsére) nem buszoztam haza, mégis megálltam a Mars téren körbenézni, hátha van bent valami, ami egy kicsit is érdekes lehet, kiindulva az előző napi rendkívül vegyes felhozatalból. Nagyon üres volt a buszállomás, mindösszesen három kocsi keltette fel az érdeklődésemet, az első egyből a kijáratnál már meg is talált, ami egy holland Connexxion előéletű 8700BLE volt, amely itthon 2015-ben mint NDU-534 állt forgalomba a Partiscum Busz üzemeltetésében:

Ezen pont nem, de több hasonló, ex-skandináv, flipdotos kocsi hátsó kijelzőjén a mai napig büszkén virít az Ej i trafik kiírás. Milyen szerencse, hogy nem beszélek svédül. 

Bemerészkedve az állomás tárolójához egyből megtalált a helyi biztiboy, hogy nefotózzzáááááá, ennek ellenére (mivel teljesen szabályos) elsőnek az egyik kedvenc jelenségem, az Alba Volán kékvolvó kontingensének egyik példánya, nevezetesen a JKM-782 került lefotózásra amint Fehérvárról érkezvén megpihenni készült:

Nem a legjobban sikerült képem, de egyrészt egy kihalófélben lévő faj a kékvolvó, még úgy is, hogy ez nem B10 hanem "sima" 8700, másrészt 10 évvel a megszűnése után is az eredeti Alba Volán Rt. matricájának nyoma látszott az elején. 

Harmadik, és egyben utolsó kocsi amire felfigyeltem az az egykoron Békéscsaba helyijáratos három ajtós LTE-931 MAN SL223 volt, amely abszolút túlmutatva képességein, falujárós Baja - Szegeden dolgozott. Meggyőződésem volt, hogy legalább 2x fotóztam már, otthon derült ki, hogy hiányzó kocsi volt addig:

A nap további részében nem a fotózáson volt a hangsúly, délután hazafelé azonban (természetesen) megálltam Baján is, megnézni, hogy mi újság van. Hát volt újság. Érthetetlen számomra, hogy tudok Baján még úgy fotózni, hogy szinte minden hiányzó, annak ellenére is, hogy évek óta mászkáltam át, no meg Baja is delegált sok mindent Szekszárd felé. Erős kezdés a teljes Kunság gúnyás LKN-910 EC12, naposajtósan:

Mégerősebb folytatás a Hajdú Volán által még a debreceni szolgáltatóváltás előtt helyijáratra vásárolt Solaris Urbino III 12, amely kalandos életének éppen bajai etapját élte 2025-ben. KZS-087 2007-ből:

Kettővel kisebb rendszámú testvére is szegedi közjáték után került Bajára:

Ritka Baján az eredetileg is Bácsos kocsi, az egyébként tartalék, de ekkor épp mélykúti kinnalvós MYP-744 SL223 azonban ilyen volt. 2025. novemberében selejtezték:

Kevésbé korrodált (még) a bejegyzés Credo-deficitjét pótló AAJB-575, utolsó szériás "sima" Econell:

Ismét 8700 típusjel káosz, ez egy háromajtós 8700LE svéd előélettel, amely kevesebb mint egy évet, de még a Bács kötelékében dolgozott. MNX-794 két éve beragadt kijelzővel:

Baja újonnan nem kapott Tourlinert, így a PNG-049 is az ÉMKK-tól került Bajára. Hamar ráunt az ember az új logós Neoplanokra, főleg amikor azt se tudja, melyik van meg, meg melyik nem:

Kimaradt a rivaldafényből a DAKK 8900BLE beszerzése, melynek keretében állt forgalomba 2015-ben a NIG-158 rendszámú panda:

Bejegyzésünket, és egyben három napos kalandomat a Vonatkertben parkoló gépjárművem felé igyekezve lefotózott ex-Jászkunos hitvány állapotú HYG-667-el zárjuk:

Inen az út már (szinte) egyenes volt hazáig. Szegedre legközelebb már a nyáron mentem, de akkor a fényképezőgép épp a Nikon szervízben kapott belső tisztítást, így kép akkor nem készült. 

JOM-413

2025. májusának végén Szegedre szólított a kötelesség, de kinek van kedve hajnalban indulni, éjszaka hazaérni, így aztán kellemest a hasznossal összekötve egy három napos látogatássá kerekedett a történet, amely első napja Budapesten indult. Innen Szekszárdra egy kellemesnek nem nevezhető sárbogárdi átszállással jutottam, otthon gyors táskacsere és irány a csongrádi megyeszékhely a csomagtartóban hűséges útitársammal, a fényképezőgépemmel, a szokásos "lesz ami lesz, az autóban elfér" alapige mentén. Aznap este már csak egy gyors pizzavacsora mellett néhány, az étterem előtt elguruló helyijáratos busz került septiben megörökítésre, ezek közül valamennyit sikerült később újrafotózni, de legalább mégsem üres memóriakártyával hajtottam álomra a fejem. Másnap reggel hajnali kelés, öltöny-nyakkendő és albán pékésges burek, majd irány a kötelesség teljesítése. Feladatom végeztével gyors átöltözés, puszi a vizsgára igyekvő vendéglátómnak, majd egy méggyorsabb ebéd után a Mars tér felé vettem az irányt, ugyanis érdemi utánajárás és helyismeret nélkül ezt "javasolták" mint tuti hely, ha sok rendszám kell rövid idő alatt. Mint utólag kiderült, időm lett volna máshova is menni fotózni, de nem tudtam mire számítsak, így végül is nagyjából két órát fotóztam a Mars téri buszállomás környékén, véleményem szerint meglehetősen eredményesen. Nagyon sok kép készült, ezekből igyekeztem az érdekesebbeket kiválogatni, ezek következnek a hosszúra nyúlt felvezetés végeztével:

Kezdésnek be is dobnám az egyik, gyakorlatilag világviszonylatban is egyedülálló témát, a szegedi troli- és villamosközlekedést lebonyolító SZKT flottájába tartozó, jelentős darabszámú Škoda Tr15 csuklós, magaspadlós trolibuszokat, azok közül is a 19-es viszonylaton Tarjánba igyekvő, 1991-es gyártású T-620-at:

Tipikus este annak, ha több kép nem is készült volna aznap csak ez, már boldog lettem volna. 

A felfokozott kedélyek lehűtése érdekében a következő téma a halál unalmas, Budapesten a végtelenségig fotózott Volános helyis gáz-MAN lesz, annyi különbséggel, hogy ez fehér:

Ha már rögtön helyijáratozni kezdtünk, mutatok rögtön kettő olyat is, amely ugyan nincs a rivaldafényben, nekem azonban mégis egy tetsző téma, az első ilyen az egykori Tisza Volán által beszerzett Conecto II G flotta, és abból is a függönyével a többi közül kitűnő LPK-531 integetős sofőrjével;

a másik pedig már a DAKK által beszerzett, az országban csak itt jelenlévő Scania Citywide típus, abból is a 10 éves NKG-733:

Vissza fogunk még a helyis kocsikra térni, most azonban helyközizzünk egy szintén csak helyben előforduló típussal, ami nem más, mint a megfogyatkozott számú Volvo gépészetre karosszált Carrus Vega L, azok közül is a KBS-644 svéd előélettel. 2026. januárjában került selejtezésre:

És hogy mi váltja ezeket a közel 25 éves kocsikat? Természetesen 8900BLE, amelyből képünkön az AALC-839 figyelhető meg:

A Szeged-környéki háromtengelyes őrségváltásról a Közlekedési Osztályon megjelent kiváló blogposztban lehet bővebben olvasni, amely IDE kattintva érhető el.

Szegeden igen sok, még a DAKK-korszak alatt lepottyant ex. skandináv Volvó közlekedik, így ebből rögtön kettő is követezik, az első a Partiscum Buszon keresztül a Volánhoz került NDV-821, amelyet a nehezen követhető Volvo 8700 típusjelek között a LE-nél találunk;

egyel kevesebb ajóval szerelt, de mégis azonos típusjelű testvére pedig az NWX-377:

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik közöttük, hogy melyik melyik, azonban azt még én is tudom, hogy ami most következik az (a Carrushoz hasonlóan) hiába próbál Volvonak tűnni, csak gépészete származik onnan, az ugyanis nem más, mint a Borsod Volán által 2008-ban beszerzett, Csongrádba száműzőtt LKT-228 rendszámú Alfabusz Regio:

Rutinos szemű olvasóimnak feltűnhetett már valami. Nem volt még Credo! Így aztán ezt bepótólva érkezik Szatymaz felől a pár nappal korábban Szabolcsvolániából áthelyezett LNV-751:

A nyári klímagarancia miatt az egykori ÉMKK és a DAKK között meglehetősen sok járműcsere volt, a déli végeken dolgozó klímás kocsik északra költöztek ahonnan klímátlan kocsikkal pótolták őket. Ennek extrém példája az egykoron budapesti FKE-880, amely egyik nap még 5410 Baja - Szekszárd volt, két nappal később már Kisvárda és Dombrád között pendlizett. 

És nem csak Credo meg Alfabusz cserélt hazát Szegeden. A HPS-230 életét az Agria Volánnál Egerben kezdte, majd némi közjáték után Szegeden kötött ki, hogy aztán újfent Egerben dolgozva fejezze be a pályafutását. C56-ot 2025-ben mindig nagy öröm volt fotózni, ex-Agriás kocsit szekszárdi gyerekként meg egyenesen hihetetlen:

Különösebb jelentősséget nem tulajdonítottam az LKN-016 képében megjelent fehér EC-nek, míg nem a képek rendszerezésekor derült ki, hogy ez meg Jászkunos volt:

Elmegy az ember Szegedre, aztán kis túlzással csak Mátrás kocsit nem tud fotózni. Ugyanitt jelezném a Tisztelt Volánnak, kérek egy zöld ex-Mátrás Setrát Pécsre, és akkor minden egykori Volán-társaságtól lesz rendszámom. Köszike.

Az ígért helyijáratos visszatérés most következik a helyközi üzemtől a helyishez átigazolt háromajtós ex-holland NDV-813 7700A formájában:

Szegeden az Önkormányzat úgy határozott, hogy 20 évnél régebbi kocsi nem vehet részt a helyijáratos szolgáltatásban, ennek megfelelően egy erős flottafiatalítás ment végbe az utóbbi években a gázos Ikarusok kivonásával. Az "ős-flotta" utolsó képviselői, a CNG-üzemű C1 Citarok a látogatás után nem sokkal álltak végleg le, azokról sajnos kép nem készült. 

Azt hittem nem jól látok, még a napszemüvegem is a hajamba tűztem amikor megláttam a következő képen szereplő kocsit. Egy, a járókelők által is valószínűleg jól hallott (meglehetősen furán néztek rám) MIIIIIIVAN? felkiáltás után csak-csak lefotóztam amit láttam. A Budapesten már legalább egy, de inkább két leszolgált élet után selejtezett, eredeti, első beszerzésű Volvo 7700A kocsik közül 3 Szegeden kezdett új életet az SZKT pótlóbuszos flottájában. Ilyen volt az FJX-200 is:

Aztán egy körrel később már a T-462 Ikarus-Škoda Tr187.2 mögött érkezett:

Aztán ez a bő egy éves szegedi közjáték után visszakerültek Budapestre a Volvok, ahol ismét BKV-üzembe álltak. Az ezen a nyáron esedékes tervezett pótlások kiszolgálására viszont az egy éve még a Széll Kálmán téren is fotózott MMM-rendszámos C1 Citarokból szintén három költözött Szegedre.

Ezekkel, a legalább egy életet már leszolgált (a Tr187.2 kocsik főműhelyi nagyjavítása mostanság ért véget) kocsikkal szemben még szinte új-szagú volt az SZKT legújabb üdvöskéje, itthon pioneer termék SOR TNS 12, abból is a T-400:

Csáp nélküli villanygitár a BYD K9UD gyártmányt képviselve a hároméves AAKZ-194:

Lehet, hogy zéró emissziós járművek, de a TGN-061 egy gázadásakor minden teljesítményük a kútba esik, az ugyanis olyan botrányosan kormolt, hogy azt öröm volt nézni. Körös-barna Ikarus C56 2025-ben is meglehetősen perverz látvány:

Jelentősen ingerszegényebb látvány a RIR-349 nyújtotta hármasconecto:

Erre, az ízlésesen dekorált Alfabusz Regiora azonban már érdemes volt megemelni a fényképezőgépet. LLE-631 a Tisza Volántól:

A háttérben feltűnő sziluettel térünk vissza a trolis vonalra, elsőnek a még "szegedi színű" egykori bemutatókocsi , a T-800 pályaszámú Škoda 21Tr;

majd azt követve a hasonló, de nem azonos, ex-plzeňi Škoda 21Tr/TV.EU, a T-814:

Utolsó trolis képünk mára a budapesti testvéreihez még színében is hasonló Solaris Trollino III 12 AC, amely életét 2006-ban a csehországi Chomutovban kezdte, Szegeden 2019-ben T-871-ként állt forgalomba:

Elkerekedett a szemem ennek a meglehetősen pofás, Flixes, horvát előéletű Volvo 9700 viszonylatjelzője láttán, az ugyanis nem közelebb, mint a franciaországi Lyonba indult:

A buszos minőségbeli paletta másik vége az új millennium első évében a VT-Transman által beszerzett, a Tisza Volánhoz 2004-ben igazolt MAN Lion's Classic SL223 amely megkopott rendszámán az FJV-143 szerepel. 2025. októberében búcsúzott a közforgalomtól:

Felcsillant a szemem amikor a telephely felől megérkezett a NAU-611 Irisbus Evadys amely a 1652 Bonyhád - Szekszárd - Szeged törzskocsija. Az ÉNYKK szerezte be a német Bundeswehr buszparkjából 2015-ben:

Egy kicsivel hosszabb és nem volános az SWD-393 az MMG Group flottájából amely a Givudan szerződéses járatán dolgozott:

Nincs már volános példánya az O550 Integro típusnak, maszekok között azonban elő-előfordul, így az MMG Group flottájában ilyen is található. SGY-924 az Attila utcából:

Aznapi utolsó képemmel zárjuk a blogposzt képes részét, a KBK-840 Ikarus E94.17 volt az egyetlen EAG amit a látogatás alkalmával fotóztam. 2025. októberében búcsúzott:

A vizsga végeztének hírére fényképezőgépemet a tokjába rejtettem, majd diadalittasan elindultam a gépsárkányom felé. Aznap több busz nem került már a kamerám elé, éjfél előtt nem sokkal az Aradi vértanúk terénél andalogva még szembetalálkoztunk az egyik SZKT üzemeltetésű Citaro G pótlóbusszal, erről azonban érthető okokból nem készült fotó. A fotózás másnap folytatódott, melynek történetét két hét múlva olvashatja a Tisztelt Olvasó.

JOM-413

Mint az már a korábbi blogposztokból kiderülhetett a Tisztelt Olvasó számára, a 2024/25-ös tanév "főműsoridejét" Budapesten töltöttem, és ez magával hordozta azt is, hogy a kedves kis fényképezőgépem is velem volt, így került sor azoknak a képeknek az elkészítésére, amelyeket az elmúlt fél év során bemutattam különböző tematikákban. A téli és a tavaszi vizsgaidőszakot azonban jórészt Szekszárdról bonyolítottam, a fényképezőgép Budapesten maximum az Etele téren kattogott, annál inkább Szekszárdon, ugyanis igyekeztem a napi "egészségügyi sétáimat" úgy időzíteni, hogy esetleg egy-két fotó elkészítése is beleférjen, de mégse menjen a tanulás rovására, így összességében túl sokat nem töltöttem fotózással. Ezekből a képekből igyekeztem a minőségükben jobbakat és tartalmukban érdekesebbeket kiválasztani, az új logós Tourliner jelensége (reméljük) még egy évtizedig velünk marad, majd akkor visszatérünk rájuk, akit azonban mégis nagyon érdekelne, a fotobuson megtalálja ezeket a képeket is. 

Sok beszédnek sok az alja, kezdjünk neki, elsőnek az egyik viszonylag gyakorta jelentkező téma (Pécs csak hulladék kocsit tud Econell helyére adni) két képe elé helybélisége miatt illemből beengedjük a JOM-422 rendszámú, a fehérítést megúszó ex. Gemences NABI-t:

És akkor az emlegetett téma, az SSM-497 betegeskedése miatt azt többször pótolnia kellett a pécsi tartalékoknak, ami a fotós nagy örömére, az utasok nagy bánatára vagy az életének utolsó évében járó JPT-624 szintén nem kifehéredett, de ex. Pannonos NABI;

vagy a szintén ex. Pannonos, év végével selejtezett, de már a DDKK alatt kifehéredett HLD-871 Ikarus C56.22 Comfort volt:

Mindkettő hiányzó kocsi volt, és az a fajta, ami úgy tényleg hiányzik, nem egy ezredik SSM, így aztán a Tesco kanyarodósávja nyújtotta lehetőséget kihasználva örökítettem meg őket. Bónusz pont, hogy a sofőrjével látásból ismertük egymást, sokszor utaztam vele korábban, és amikor látott, mindig felajánlotta, hogy bent is fotózhatok. Innen is köszi!

Egy nagyot ugrunk vissza az időbe, egyenesen 2012-be a Gemenc Volánhoz, a hely azonban továbbra is a Tesco parkolóban lévő helyijáratos decentrum, itt töltötte pihenőidejét a KZR-290:

A rendszám és a hely stimmel, a dátum azonban továbbra is 2025, a logók hiányát a frissen aktivált Windows által felkínált Microsoft Paint eredményezte.

Hazafelé sétálva tűnt fel, hogy már várakoznak a buszmegállókban utasok, mondom megvárom mi jön. Ugyan megvolt már, de ezen a közepesen jól sikerült naposablakos képen éppen Szálka felé közlekedett a ROJ-537 rendszámú, bátai kinnalvós E94. Spoiler: nem jutott el Szálkáig, a görögszói emelkedőn a belsőégést megunva külsőégésűre váltott a motorja, ennek ellenére csak év végén állt le:

Hogy NABI-fejnehéz legyen a blogposzt eleje, következik a kifehéredett ex. Gemences jéelduplavé-976 az autóbusz-állomás default fotóshelyéről:

A teljes tolnai E94 flotta szerepeltetése végett az eggyel nagyobb rendszámú JLW-977 kékfüggönyös E94 is a buszállomáson akadt horogra, amely utolsó Ikarusként búcsúzott a megyéből. Bónusz pont a Gemenc Volános időkből megmaradt viszonylatjelző deszka:

Maradjunk a buszállomáson továbbra is, témánk a KEZ-572 rendszámú, fapados kisconectó, a török Mercedes gyár elnyűhetetlen igáslova:

Országos viszonylatban kevésbé érdekes, de nekem hiányzó volt a Kunság Volán által delegált EC11:

Továbbra is, zöld-EMKE for president, az 5410-ről szóló bejegyzés óta sem készült olyan képem, ahol normálisan olvasható lenne. Itt legalább emlékszem, hogy egy 5353-ként hazainduló járatról volt szó. 

Ha már felemlegettem a Kunságot meg a kalocsaiakat, álljon itt a még részben flottafényes LKN-912, amely emlékeim szerint szintén 5353-ban érkezett és távozott:

A gondolatmenet logikai folytatása ez a hosszúderekú, KNR-997 nevű EAG-ról készült kép, amelynek annyi köze van Kalocsához, hogy Bajáról jött és oda is ment vissza. Valahogy át kellett kötni erre a képre is.

Kb. 1 másodperccel később kisütött a rossz irányból világító Nap, amely itt elrontotta volna a képet, pont úgy, ahogy a KZX-197 képénél tette:

Hogy miért teszek be egy standard bácsos EC12-ről képet? Itt jön képbe az EMKE hathatós közreműködése, a kocsi ugyanis a sulivasárnapos délutáni 1652 Bonyhád - Szegedet teljesítette. IMAG Komárom ülés, kisláda, nagyon kényelmes lehetett...

Hogy tovább nyúzzuk a gondolatmenetet, a következő két kocsi útvonala megegyezik a 1652-vel, csak előbb indultak és tovább közlekedtek. Egy picit. De tényleg csak egy picit. Éppen 550 km-rel tovább. Ezek ugyanis a székelyudvarhelyi Scorpion Trans Pécs - Szeged - Székelyudvarhely járatán tevékenykedő, rendkívül pofás ős- Tourismok! Elsőnek ez a szivárványos-európás ex. francia példány:

Rendkívül szerény, de nem nulla román nyelvtudásommal arra tudok következtetni, hogy nem üdvözölte a fotós tevékenységemet a kedves șofer de autobuz úr. 

Szürke-piros fényezésű, de azonos típusú kocsin dolgozó kollegái azonban még integettek is, csak sajnos pont nem sikerült úgy elkészíteni a képet:

Maradjunk még a 2000-es évek távolsági buszainál, mégpedig következik az azóta magánkézbe vándorolt, ekkor még Volános végnapjait élő tatabányai flottavezér GWX-009 integetős sofőrjével, amely nem sok sikerrel pótolta a Tatabánya - Pécs járatról kidőlt Neoplant:

A különböző rendszámú ex. Bundeswehr LHZ MAN-ok azonban meglehetősen stabilnak bizonyultak. Ebből itt a 025:

2024. utolsó buszos képe volt szilveszter délután a városon ülő ködben az egykoron papagáj festéses, nemzetközi forgalomban is dolgozó, majd előbb kifehérített, aztán a (megmagyarázhatatlan okokból) tolnai helyközi fordákra száműzött, az ős-Intourok közül az utolsók között selejtezett FKE-972-ről készült fájl:

A Gemenc Volán háza táján a 250-es és 256-os Ikarusokat távolsági forgalomban az EAG-ok mellett az Irizar InterCenturyk váltották, amelyek a mai napig többé-kevésbé eredeti rendeltetésüknek megfelelően a távolsági forgalomban vesznek részt. Mondjuk ez itt pont csak Paksig ment:

Már a DDKK-éra alatt kerültek beszerzésre a Bundeswehr flottájából az Irisbus Crosswayok, ez a Szekszárdon ritkán látott dombóvári kocsi pedig gazdájától nagy megbecsülésnek is örvend:

Vissza a kezdetekhez jeligével maszeknak álcázott telifehér kisconecto is került ugyanitt a kamerám elé, 2005-ben pontosan ugyanilyen megjelenéssel álltak forgalomba és csak utána kapták meg a Gemences arculatot:

És ez tényleg nem photoshop, a poszt megjelenésekor is több Conecto C is az összes logójától megfosztva megy.

Vissza a default fotóshelyre ugyanis megérkezett Szászvár felől az azóta szintén selejtezett JLW-481:

Ugyanezen a napon a JLW-448 Mohács felől közelítette meg a várost, arról azonban ennyire napos képet sajnos nem sikerült készíteni, így azzal nem nyújtanám a blogposztot, de a fotobuson megtekinthető. Két hiányzó C56 egy nap alatt, ráadásul házhoz is jöttek, mi kell még?

Mondjuk a HXT-654 amely nem sokkal korábban a JLW-448 helyében pótolt Inovellt, csak a vasárnapi fordákba belebonyolódva sikerült benézni mikor indul, így jó 40 perccel előbb odaértem. Aztán el se akart indulni, már éppen a felrobbanás határán voltam, hogy ilyenre cseszem el az időmet, amikor nagynehezen életre kelt, és még pókszemes refis villogást is intézett a sofőrje. Ez volt az utolsó baranyai Ikarus, amit közforgalomban láttam, utolsó előtti napján Pécsen a télen:

Igazi roncsderbis kocsi, nagyon örültem, hogy házhoz jött, április elején ugyan egészen más okból, de Pécsen jártam, és ha már ott voltam egy kicsit csengettem is, de se ez, se az előbb említett JLW rendszámos kocsik egyikét sem láttam, a HLD meg csak a tárolón állt. Így ez, hogy négy hiányzó, nem helybéli C56 hazai pályán meglett szerintem szinte verhetetlen teljesítmény volt 2025-ben. A pécsi látogatás krónikája ITT olvasható.

Viszonylag ritkán látott kocsi a DDKK-korszakban az országos használt Volvo beszerzésből lecsippentett két szekszárdi Säffle, ugyanis mindkettő tartalék, de a 7700A Volvok betegeskedései miatt mindkét háromtengelyes sokat volt kint tavasszal. NWX-391 és 394:

A 394-et ezt megelőzően legutóbb 2023-ban fotóztam, a 391-et pedig korábban egyáltalán nem, szerencsére mindkettőt sikerült 2-2 alkalommal megörökítenem tavasszal. 

És a végére hagytam az igazi nagy dobást, amely a bejegyzés megjelenésének idejére már mindennaposnak számít, de akkor még a tüdőmet kiköpve rohantam Márk barátommal le a buszállomáshoz, hogy megörökítsük a legelső közforgalmú útján az AOAV-904 rendszámú Econell Nextet, ráadásul budapesti másodrészként. Rettentő jófej sofőrje nagyon alaposan körbemutogatta a buszt, amiben a kép készültekor mindössze 463 km volt még csak. Innen is köszi!

A busz aztán a nyár folyamán Siófokon MÁVbuszként tevékenykedett, volt szerencsém fotózni, a MÁVBusz-sztoriról pedig ITT lehet olvasni.

Aztán beköszöntött a nyár, magam mögött hagytam Tolna megyét és a Balaton-környéki települések nyári buszos forgalmára szegeztem az objektívet. Ezekről a későbbiekben olvashat a Tisztelt Olvasó.

JOM-413