Ahogy a cím is mutatja, ebben az írásban Bajára látogatunk, először 2023. decemberében, majd 2024 júliusában, elsősorban buszokat kattintgatni, de azért a halászléről sem feledkeztünk meg. Előbbiekről szól a mai bejegyzés:
A néhai Bács Volán felségterületének központját adó Baja különös helyet foglalt el (és foglal a mai napig is) a szívenben, ha a buszokról van szó. Az 5410 Baja - Szekszárd vonalat figyelemmel kísérve napról napra rácsodálkoztam arra, hogy a bajai üzem mennyire hektikus a járműkiadásokat tekintve, így aztán 2023. december 22-én felkerekedtem, hogy hazai környezetükben figyeljem meg az országosan kihalófélben lévő fajokat, azonban kezdeti ügyetlenségem okán egy olyan napot választottam ki erre, amikor a Bajára akkor még igen jellemző Ikarus EAG-ok közül is ami dolgozott, az a megye másik oldalán volt kiálláson egész délután, többek között ezért tértem fél évvel később, 2024. július 8-án Márk barátommal (@bacsmegyei_fotos) vissza, hogy bepótoljam elmaradásaimat. De ne siessünk ennyire előre:
December 22. egy dermesztően hideg nap volt, így nagy örömömre szolgált, amikor megláttam, hogy a JJS-729 lesz a szekerem Baja felé, ugyanis előző nap megtapasztalhattam a "finn szauna" jelenséget ugyan annak a busznak a feldélzetén. 13.30 körül, felmérve a Bajára jellemző típuskavalkádot nyakamba vettem a fényképezőgépet, és nekiláttam a fotózásnak:
A Bács Volán végóráiban beszerzett, svéd eredetű MNX-797 szállít be félfényben madarasi járatára:
Mögötte az életét Körös Volánnal kezdő, kétajtós SL223, a KBJ-809, ami a nap folyamán állandó szereplőnek bizonyult:
Ezek után elhelyezkedtem a standard bajai fotóshelyen, a "kanyarban", ahol először az FJY-066 került lencsevégre, szembefényben, így ezzel nem is borzolnám a kedélyeket, helyette következzen az időközben megérkező ex. Bundeswehr ős-Volános Setra, LNK-239 személyében:
Amit aztán egy másik, szintén szintén régi motoros, az "kékvolvó" jelenség képviselője, az IES-036 környékezett meg:
Ezek után a kanyarban, a helyben jellemző kockaman dömping egyik képviselője, a MYP-744 jelent meg:
Téli időből adódóan, már délután kettőkor is fotózásra alkalmasnak nehezen nevezhető fények voltak, ennek ellenére a viszonylag nagy forgalom miatt néhány kocsit itt lőttem meg, például a norvég import NWX-395 rendszámú Safflét:
A reggelről jól ismert, Jászkunosból fehérre hipózott JJS-729-et:
A fél évvel később balesetező, de helyreállított Volvo 9700H UG-t, a PRF-931-et:
A NIG-158-at, aminek addig a létezéséről sem tudtam:
Végezetül a gyártóját büszkén hirdető RLT-935 Tourlinert:
Ha még velem tart a Tisztelt Olvasó ennyi rosszul fényelt busz után is, megnyugtatom, nem lesz több. Az utca túloldalán lévő kiváló pékségben történő látogatás után átsétáltam az EU-pénzekből a helyi járatoknak épített, de pár év után tárolóvá lefokozott vonatkerti állomásra, ahol mivel semmi sem állt, fényképezőgépemet a táskámba rejtve felszálltam a Székesfehérvárra induló, Desiro motorvonat képében megjelent Gemenc Interrégió feldélzetére, és közepesen csalódottan elhagytam a halászlevéről híres várost.
Egészen a nyár második hónapjának nyolcadik napjáig várnia kellett Bajának arra, hogy ismét meglátogassam, ekkor azonban már alaposabban utánajárva, a helyi viszonyokat kiválóan ismerő Márk barátommal felvértezve, és nem télikabátban vágtam neki az útnak, a 1731 Veszprém - Baja viszonylaton tevékenykedő veszprémi sárga Inovell fedélzetén. Érkezést követően a kötelező "mi áll bent" kör után a korábban említett pékség előtt elhelyezkedve, napállásnak megfelelően nekiláttunk a fotózásnak.
Azt hiszem, ezt hívják naposablakosnak:
Bács Volán flottaszínes (tehát telifehér) EC 12 következett, KUC-651:
A következő felvételt csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlom figyelmébe. Kriminális, hogy az egyébként teljesen normális formatervezésű Econellen mennyit rondít, ha fehér a lámpakeret:
El is ment szerencsére, többet nem is láttuk, azóta sem, maradjon is így.
Klasszikusabb vizekre evezve JEL-068, elmaradhatatlan kockaman, Jászkunos előélettel, de klíma nélkül, hisz minek az, csak 35 fok van:
Egy fokkal komolyabb szekér a NIJ-369, kis-Tourismo, melyből a DAKK-os érában szép számmal vásároltak, ez éppen Budapestre tart:
És mégegy fokkal komolyabb kocsi a DDKK beszerzésű RLT-938 rendszámot viselő Tourliner:
Tisza Volán szállítja 2001-ből a luxust, HRE-907 személyében, újragyártott, EU-csíkos sárga rendszámmal szerelve, némi vas-oxiddal fűszerezve:
A Bahnbusos életét a Borsod Volánnál pirosan folytatva, majd Bácsba áthelyezését követően egy kerítéssel való randevúja okán bekövetkezett felújításon átesett nagykocka, az überland, a működő klíma, a SOH-703:
Őt követte Hercegszántó felől az eredetileg is Bácsos C56.22 Comfort, az utolsó Iveco motoros Bácsban, a fél évvel később selejtezett IDZ-447, sajnos vesztes felhőlottóval együtt:
A menetrendben tátongó lyukat kihasználva a Vonatkert irányába indultunk, ahol csak a HYG-667 állt, ellenfényben, így némi teljesítményértékelést követően visszatértünk oda, ahonnan indulunk.
Nem sokkal később a Zala Volán színeit a mai napig magán viselő, eredeti hazájától igen messze vándorolt háromtengelyes nagy-Tourismo, az STC-542 érkezett Pécs felől:
Majd egy ex. Gemences Irizar futott be, a KLX-651 alakjában Siófok felől. Két nappal később Tamásiban volt szerencsém utasként megélni, amikor felforr a hűtővize: 
Végezetül az időközben megjelent két hosszúderekút fotóztuk le: Tisza (KNR-997) és Kunság Volán (KLY-057) 2006-ból, Ikarus E94.16:
Bajától a sokat látott HXG-924 fedélzetén vettünk búcsút, mely kellemesen hűvös klímája mentett meg az addigra elviselhetetlenné forrdósodott nyártól.
Baja ezek után is sokáig adott fotótémát, a nyár folyamán szinte a fél állományt sikerült 5410-en és 1731-en elkapni már, ezek azonban már nem ennek a bejegyzésnek a témái.
JOM-413
